Madár
Imát rebegni nem merek már,
Litániákat feledek,
Fölöttem vészjósló madár száll,
S szemei lángoló tüzek.
Még halkan hallom vijjogását,
Mint korhadt cimbalom szavát,
Mint tenger messzi mormolását,
Verdesve sziklák mellkasát.
És látom már: acélkarommal
Verdes fölöttem vészesen,
Mint áramló folyó a holdban
Remeg, villogva fényesen.
Megriadok. Mit várhat tõlem?
Hisz Ganümédész nem vagyok,
S nem Hellász ege, mely fölöttem
Lágy sugaraival ragyog.
Ha meg az Úr galambja lenne,
S jött szólni: «Készülj fel hamar!» —
Mért nem rokon a kertjeinknek
Kék-szürke galambjaival?
Перевод стихотворения Николая Гумилёва «Птица» на венгерский язык.