Az északi tengeren
На Северном море
Ó, igen, mi az õsi
Hódítók unokái vagyunk,
Kik széles, tarka vitorla alatt
Járták be az Északi-tengert,
S ugrottak a hosszu hajókról
Normandia sík fövenyére —
Hurcolván a halált és
Lángba borítva a földet.
Századok óta bolyongunk
Már a világ vizein,
Bolygunk, s csatakürt szava harsog,
Bolygunk, s csatadob dörög egyre:
«Nem kell-e erõs kar,
Nem kell-e kemény szív,
S nem kell-e piros vér
Trónnak avagy civitásnak?"
Hé, fiu, hozz ide
Bort szaporán,
Portóit, malagát,
Whisky se ártana tán!
Bennünket sem az akna,
Se tengermélyi hajószörny
Nem rettent, hisz azért is
Vagyunk mi hajósok!
Ó, igen, mi az õsi
Hódítók unokái vagyunk,
Kiknek a sorsa bolyongni örökkön,
Tornyokról lezuhanni,
Õsz tengerbe merülni,
S lázas vérrel itatni
Ama három iszákost —
Ólmot, acélt s a vasat.
De mégis, akikrõl a bárdok
Dala zeng nyugaton, keleten,
Minden emberi nyelven,
De mégis, akikért imát mond
A barát Madridban, Athosz ormán,
Mint templomi gyertya, lobogva,
De mégis az asszonyok álma
Csak mi, csakis mi vagyunk.
Другие переводы:
- Литовский
Гинтарас Патацкас
Šiaurės jūroje - Словацкий
Ян Квапил
Na Severnom mori - Румынский
Лео Бутнару
Pe Marea Nordului