Fra Beato Angelico
Фра Беато Анджелико
A földön, hol azúrban játszani
Oroszlán hívogat, lendítve szárnyát,
Ahol az éj ingujjból rázza ki
Nimfáit s koronázó fúriákat;
S a holtak szarkofágján béke ül,
De erejük, hatalmuk rendületlen,
A sok-sok híres, nagy mester közül,
Ó, egy csupán, kit szívbõl megszerettem.
Bár Raffaello mennyei, csodás,
Buonarotti isteni kegyenc volt,
Da Vinci csupa mámor és varázs,
Cellini testté bûvölte a bronzot.
De Raffaello vakít, nem hevít,
Riaszt Buonarottinak tökélye,
S a boldogságban hívõ lelkemig
Da Vinci ködlõ mámora sem ér el.
Fiesoléban, karcsú fák alatt,
Mikor zöld fûben pipacsok lobognak,
S ereklyetartóikban alszanak
A mártírok a hûvös templomokban, —
Minden, mit mesterem megalkotott,
Föld-szeretet és jámbor egyszerûség.
Még minden piktor-fortélyt nem tudott,
De amit megfestett — tökéletesség.
Ímé, a sziklák, ligetek, lovag…
Hová tart? templomba, menyasszonyához?
A városfalon ég az alkonyat,
Nyájak haladnak szûk utcáin át most;
Szép kisdedét mutatja Mária:
Halványpiros az arca, fürtje göndör.
A meddõ nõk karácsony éjszaka
Álmodnak tán ilyen szép gyermekekrõl.
S nem fél a szentek megkötött hada
Bakójától, kinek az inge égkék.
Jó nékik arany nimbuszuk alatt:
S itt fény ragyog, s amott másféle fény ég.
S a színek oly tisztán sugárzanak!
Vele születtek, véle is kihalva.
Regélik róla, hogy virágokat
Oldott a püspökszentelte olajba.
S regélik azt is még, hogy egy szeráf
Szállott le hozzá, és nevetni vágyva,
Ecsetet ragadott, melléje állt,
Hogy túltegyen a mesteren… hiába!
Az Isten és világ örökkön él,
Az emberélet nyomorú és percnyi.
De mégis minden egy emberbe fér,
Ki hinni tud s a világot szeretni.