A tékozló fIú
Блудный сын
1.
Nincs ehhez fogható ház az egész világon!
Tömjén van benne, könyv, imádság és virág!
De lásd be, jó atyám, én mégis másra vágyom:
A földön sok a könny, de várnak még csaták.
Atyám, talán azért születtem s nõttem én fel,
Ki izmos, szép vagyok, s a vérem bizsereg,
Hogy diadalaim zsoltárokra cseréljem,
S én magasztaljak és ne engem a tömeg?
Gyermek már nem vagyok; a tömjénfüstölõnek
Egy-egy lengése csak a jámborság s a gõg,
S meg nem alázkodik Péter János elõtt, de
Az oroszlán sem a szelíd bárány elõtt.
Engedd meg, s én a te javaid szaporítom,
Te sírsz a bûnösön, bennem harag terem,
Testvéri csókra a vadat tûzzel tanítom,
Kardom megbékülést s szabadságot teremt.
Megújul a világ, úgy tárul énelébem,
Vezérként hirdetem az Úr dicsõ nevét…
Ó, mily öröm! Milyen lázongva zeng a vérem!
Engedj el, jó atyám… Holnap reggel… ma még!
2.
Az oszlopcsarnokon túl mily rózsás a mennybolt!
Mily víg gályák lepik a Tiberis vizét!
Hát hozzatok nekem táncosnõket Szidónból,
S Szmirnából, Tíruszból… zengjék Venus nevét.
Bort és virágokat, áradjon drága illat…
Fõvárosunk vidám, mind ünnepeljetek!
Hol vagytok, cimborák, Petronius és Cinna?
Salve, amici, lám, ti is megjöttetek!
Jertek, vár rátok a kerevet és a párna,
S rózsáim száza mind lányorcaként terem,
Emlékeztek talán atyám feddõ szavára,
Azért küldött, hogy a földet jobbá tegyem.
De e világ szinén, hol pillanatnyi minden,
S múlandó-kétes a római tudomány,
Az illetlen ruha a bûn, más semmi sincsen,
S elegáns unalom — ez az erény csupán.
Petronius, miért fintorogsz? Kössenek fel,
Ha szirakúzai borom nem jó neked!
Te, Cinna, mit nevetsz? Új szolgám kancsal szemmel
S szûk koponyával, õ mulattat tégedet?
3.
Elhúztam a dögöt, a nád közé bedobva,
S korpával megetettem az öszvéreket,
Gazdám, éhes vagyok, úgy kellene e korpa,
Könyörgök, légy kegyes, juttass egy keveset!
Pajtád mögött kupac széna penészlik régen,
A marhák nem eszik, a lovaknak se kell.
Gazdám, ha engeded, megcsókolnálak térden,
Én elkészíteném belõle fekhelyem.
Vakítja a szemet a sós izû verejték,
A végkimerülés roskasztja béresed…
Ó, ha csak egy napig a vackomon hevernék…
Gazdám, ne verj! Mutasd a munkát, mit tegyek.
Narancsok százai kertjében jó atyámnak -
Mint végtelen delek, vöröslik aranyuk.
Szüretelik a szép leányok s nagy kosárba
Gyûjtik, s mindent betölt szerelmesen daluk.
S fiára gondol ott és virraszt éjszakánként
Az õsz szakállu agg, és bú emészti õt…
Elébe lépek és megszólítom: «Atyám, én
Bûnös vagyok elõtted és az Úr elõtt.»
4.
És örömet talál, keserü bár a lelkem:
Ez itt a kert, de én belépni nem tudok.
Emlékszem… három éves voltam… és e kertben
Loholva fürgén, rókámmal versenyt futok.
Felnõttem hát! Tapasztalt lettem drága áron,
Sokat vesztettem, és sok volt a gyötrelem…
De bánat-tengerek se mossák el barátom
Képét — elsõ vadam sosem feledhetem.
A kerten túl sok büszke boltozat magaslik,
A ház — hol láng lobog az õsi tûzhelyen,
S úgy tetszik, nagyra nõtt minden, s még magasabb itt,
Míg kószáltam duhaj úrként vagy nincstelen.
Ünnep van épp: a fémedények csengenek,
A nyárson borju sül, tészták piroslanak,
Nõvérem lép elõ, csodás leányt vezet,
Ki rózsák közt, fehér menyasszonyként halad.
Utánuk jõ atyám… mit mondjak néki végre,
Vagy újra céltalan utakra lépjek én?
Felismert… Rám talált… Elindult már elébem…
S az ünnep és e szép menyasszony… tán enyém?!