Don Juan
Bennem kevély és egyszerû a vágy:
Csónakba szállni, nyeregbe ugorni,
S kijátszva ezt a lomha kort, robogni,
Apolva új s új ajkak bíborát.
S megtérni Krisztushoz, ha már lejárt
Idõm, hamut csak õsz fejemre szórni,
A súlyos vaskereszttõl meghajolni,
S mormolni szemlesütve szent imát.
Míg egyszer egy vad orgián, ocsúdva,
Mint sápatag lunátikus, kit útja
Csendjében elfogott a rettenet,
Rádöbbenek: porszemként csak lebegtem,
Mert asszony nem szült nékem gyermeket,
S férfit soha testvérnek nem neveztem.
Перевод стихотворения Николая Гумилёва «Дон-Жуан» на венгерский язык.