Fák
Деревья
Tudom, a fáknak adatott csupán
A létezés fensége, minekünk nem,
A földön, csillagok szelid hugán,
Õk itthon vannak, ám mi idegenben.
Õszvégi, elsivárult réteken
Állnak vörösréz alkonyat, borostyán
Hajnal színét ellesve, ékesen, —
Zöld és szabad nép tábora a pusztán.
Tölgyek között is vannak Mózesek,
S pálmák közt Máriák… A lelkük egyre
Egymásnak küldöz halk üdvözletet,
Rábízva éjben áramló vizekre.
S földmélyben, míg gyémántot köszörül,
Gránitba váj, arról fecseg a forrás,
Dalol, kiált — a tört szil merre dûl,
S hol lombosodnak épp a szikomorfák.
Ó, bárcsak én is lelnék oly hazát,
Hol nem kell énekelni és zokogni,
Csak végtelen évezredeken át
Némán az égi kékbe magasodni.
Другие переводы:
- Английский
Евгений Бонвер
The Trees - Итальянский
Паоло Статути
Gli alberi - Амедео Анелли
Gli alberi - Новонорвежский
Ю Эгген
Tre