Úújraa tenger
Ma újra meghallottam én azt,
Ahogy a horgony felkuszott,
És láttam a tenger vizén az
Öt szintre osztott gõzhajót.
Föllélegzett a nap, s a néma
Föld fecsegett, s dalolt, dalolt.
Akadna — patkány bár — a retkes
Konyhán s likában féreg ott,
Egy tarfejû, fogatlan, redves,
Jódolgától tébolyodott,
Aki nem hallaná Ulisszesz
Dalát, mely játékra hivott?
Neptun zord szigonyával és a
Néreidák fürtjeivel,
Midõn hullámtörés, miként a
Túlfeszített húr pattan el,
Habjuk reng vagy Aphroditénak
Keblén tajtékzik, mint a tej.
Otthonomat elhagyom én is,
Mások sorsát megismerem,
Egész világ, idegen, mégis
Oly ismerõs, rokon velem:
Öblök, zugok, part szögletén és
Szelek hullámzó tengeren,
A lélek-nap nem alkonyulhat.
Földi erõ nem törte meg.
Nincs módja már a visszaútnak,
Csitítom fáradt testemet,
Ha kegyes lesz a nyár, nem untat,
Ha szeret Isten engemet.
Перевод стихотворения Николая Гумилёва «Снова море» на венгерский язык.