Régi udvarházak
Старые усадьбы
Kétszintes házak, már mind megrogyó,
És pajták, jószágudvarok,
S a vályunál libák fontoskodó
Gá-gája szüntelen gagyog.
Kertekben rózsa, sarkantyúvirág,
Kárászlakott halastavak, —
Rejtélyes földeden, orosz hazánk,
Ó udvarházak állanak.
Olykor delente zúg a rengeteg,
Szó hallik, fel nem fogható,
S a hang alapján azt sem értheted,
Ember vagy erdei manó.
Olykor dalolva jõ a körmenet,
Harangok kongnak szilajon,
A nép fut — a folyón megérkezett
A faluba a szent ikon.
Oroszhon Istenrõl ábrándozik,
S tûzrõl — füstjében angyalok…
Zászlók elõtt hittel hajolva, itt
Élik, mit múltjuk meghagyott.
A vendég új zekéjében feszít,
És büszkén a szalonba lép.
Tizennyolcéves lánya követi,
Lehajtva szõke kis fejét.
«Bár Natasámnak hozománya nincs,
Éhenkórászé nem lehet.»
A lány szeme elhomályosodik,
S parányi ökle megremeg.
«Apám nem engedi… az esküvõt
El kell halasztanunk ma még.»
Tán rossz a tóban, ott a ház elõtt?
Élnéd a sellõk életét.
Tavaszi sóvárgások idején
Táncolnak égi fellegek,
S megszédül tõlük ifjú, lány s a vén,
Emésztõ vággyal telve meg.
De az öregnek aranykupolás,
Fehér kolostor juthat itt,
A lánynak meg sátáni csábítás,
Amely ürességbe taszít.
Ó, zord varázslónõ, Oroszhonom,
Elveszed, ami a tied.
Fussak? De újra vágyom-e vajon,
Vagy élhetnék-e nélküled?
Az amulettektõl se válhatok.
Fortuna kereke, ne fuss!
A polcon, ott, ahol a pisztolyok,
Rousseau és báró Brambeusz.