Turkesztáni tábornokok
Туркестанские генералы
Hol vendéghad zsibong, örül
A bálnak, s minden csupa pompa
Oly furcsa nézni a körül
Álló öreg tábornokokra.
Fénylõ szemek, szelíd szavak,
Szemöldök-ívek, õszre váltak,
Nekünk semmit sem vallanak
Arról, amit elmondhatnának.
S úgy tetszik, hogy régóta már,
Dendik s elõkelõ urak közt,
Feledték, hogy legenda száll
Róluk, hõstetteikrõl költött.
Feledték bús napok sorát,
Az éji riadót: «fegyverbe!»
A puszták szíkes bánatát
S tevéket, lomhán lépegetve;
Az elpusztított századot,
Mely nem tért vissza a csatából,
Kinderlit és Ucs-Kudukot
S Híva felett a cári zászlót.
Elfelejtették? Nem! Hiszen
Emlékük ébred újra s újra,
S elhomályosodik a szem,
Ha visszagondolnak a múltra.
«Hogy van?» — «A lábam hasogat.»
— «Podagra» — «Nem, a régi seb még.»
S már tûz a turkesztáni nap,
Sóvárgó vágyat kelt az emlék.
S azt mondták nékem, hogy azok
A veteránok mindahányan,
Watteau- és Greuze-másolatok
Között, hol puha szék, divány van,
Nem rejtik ócska ágyukat,
Mely akkor, ott szolgálta õket,
És szívüknek nyugtot nem ad,
Idézve a nehéz idõket.