• Язык:
    Венгерский (Magyarul)
Источник:
  • Baka István Alapítvány

Ádám álma

Сон Адама

Daloktól, tánctól elfáradva Ádám
Elszunnyadt s éppen a Tudás Fája alatt,
Fölötte csillagok gyúlnak, sugárzanak,
És lila árny fut át a rét virányán,
És alvó lelke száll smaragdmezõk felett,
De baljóslatú és zord álom lepte meg.

Azt látja: lángolón az angyal kardja
Õt és a kedvesét bökdösve ûzi ki
Az édenbõl oda, hol hóvihar süvít,
Hol semmi sincs, mi testüket takarja…
Akár az állatok, tákolják vackukat,
S táplálékot nekik bunkó s parittya ad.

Betegség s munka otthona… De itten
A kedvesével õ elõször egyesül.
Éváé — anyai öröm s kínok, ha szül,
Övé — az ásó megmûvelni mindent.
A Föld szolgáiként, durvák, de szépek õk:
Zárt ajkak s összevont-komor szemöldökök.

Ímé, új emberek… az ajkuk élesebb,
Nem csillog a szemük, nevetni egy se tud,
Káin vadász, erõs, — a vad hiába fut,
És Ábel olivát és mézet gyûjtöget.
De nékik az atya parancsa mit sem ér,
S rettegve bújik a testvérgyilkos fivér.

Ádám sok mindent lát megzavarodva:
Lélekölõ, szilaj kicsapongásokat,
Biztos hajót keres, mely menedéket ad,
S épít megint, magát megmakacsolva,
A lomha pór s lovas, ki vérszomjjal teli…
De szõlõskertjeit az Úr védelmezi.

Zablát vetett a féktelen folyókra,
És egyensúlyra lelt az éber gondolat,
És héjaként lebeg a felhõs ég alatt,
A lomha föld érckincsét elrabolja,
Békében-csöndesen könyvtárak õrizik
A költõk énekét s hitek rejtélyeit.

S varázsos éjeken, hozzá leszállva
Magukhoz ölelik a légi szilfidek,
S megbántott elemi és csillagszellemek
Szolgálják õt, bosszúra vágyva.
S napos sziklák felé, örvénylõ áron át,
Vonszolják delfinek törékeny csolnakát.

És vonzza õt a víg s veszélyes játék,
Hajózni s lelni új, csodás országokat,
Bejárni, esztelen, farkascsapásokat,
S a síkot látni hegycsúcsokra hág még,
Hol szûk ösvényeken a kecske mélybe hull,
Elébe illatos, rõt rózsaszál konyul.

Szereti, ha szobornak szánva vágják
Vésõk sikongva szét a márványtömböket,
S a rózsás-szûzies hajnali hideget,
S az ifjú nõi arc szelíd oválját, -
S szereti, ha a vásznon futkosó ecset
Nyomában a világ is lágyabb, fényesebb.

Elfárad — s ekkor föltekint az égre,
Szentségtelen s vak az ember tekintete:
Ott, amit alkotott örökre istene,
Ragyog a csillagsátor tiszta fénye.
Szentséges éjeken megbékélt és nyugodt,
És térdet hajt, mivel az Úrról álmodott.

Fényes vendégként gondolatra, újra,
Vár egyre — küldje már a rózsás messzeség!
S velük, mint új csillagrajok, kigyúl a még
Nem ismert eszmék szenvedélye, búja,
A mûvészet bukott álmok, szent borzadály,
Elõérzet, mitõl a szív sajogva fáj.

S Isten játékszere, a jámbor Éva,
Valaha gyermek és hajnalfény valaha,
Most nõstény tigris, és baljósan villan a
Gyöngysor nyakán; nincs pajkosság, se tréfa;
Vihar, vér, szenvedély elõhirnöke lett,
Kéjt adva is kevély, ki koldussá tehet.

Enged a szem arany káprázatának,
De az aranyban éj erõi rejlenek,
Elõidézik a szentségtöréseket,
Méreggel töltve testvéri kupákat,
Jól egyik sem lakat, csak kínoz és kacag,
Üvöltést és nyögést, dühöt tanítva csak.

A férfi küzd vele. Most kígyó-aljas,
Behálózta a nõt csábításaival.
Ím, Éva — romlott nõ, aki magára vall,
Ím, Éva, — szent, jámbor szemû, nyugalmas.
Hol hold leánya õ, hol földi, idelenn,
De mindig s mindenütt idegen, idegen.

És végül már oly végtelen kifáradt,
Fáradt nevetni és zokogni céltalan,
Mint hattyúraj, a sok-sok század úgy suhan,
Se dal, se játék, rég fülét bezárta;
Nyugodtan s komoran márvány sziklákra állt,
S fáradtak istenét, szólítja a Halált:

«Tudd meg tõlem, te Áldott, mit szeretnék:
A föld síkságain, a földi tengeren,
És alkonypíru, bús, elárvult szívemen
Hintsd pusztuláshozó italodat szét!
Õrültség, félelem — harcoltam véletek.
Hadd légyen újra por, ki porból vétetett!»

S bíborszín csóváját lengetve lassan,
A föld felé kék üstökös közeledett,
S megfájdult a szeme Ádámnak, s megijedt,
S agyában nõtt a dörgés szakadatlan.
Forgott elõtte lángörvényü förgeteg,
Megrándult, fölkiáltott… és felébredett.

Jobbra a Tigris tajtékzik ragyogva,
Balra a zöldes Eufrátész kanyarog,
A völgy ezüstösen tündöklik és ragyog,
Játékra csábít, árnyas zátonyokra,
És a tavaszi kertbõl Éva hívja õt:
«Fölébredtél megint… Ádám, úgy örülök!»


Другие переводы:


А вот еще:

The Clever Demon

My old good friend, my faithful Demon, / Had sung the little song to me: / All night of hell the sailor sailed on, / But drowned by the morn in sea. / / Around him waves stood like domes, / They fell and loomed again above, / And before him, whiter than foam, / Was flying his unriva...

The Conquistador

Conquistador, set in the iron armor, / I gaily follow the outgoing star, / I go over precipices, harbors / And rest in joyful groves, so far. / / Oh, how wild and starless heaven's shelter! / The haze is growing, but, silent, I must wait. / Conquistador, in iron armor set, / I'll fi...

The Descendents Of Cain

He did not lie - the ghost, so sad and thoughtful, / That from a star took his name by a chance, / When he had said, "Don’t fear the Lord", to us, / "Just try the fruit and be like Him immortal". / / All routs for youths were opened in glow, / And all forbidden works - for olde...

Don Juan

My own dream is lofty, simple thing: / To seize the oar, put feet into the stirrups, / And to deceive the time, that slow tries to stir us, / By kissing lips, forever new and pink; / / When getting old, to keep the law of Christ, / Cast down looks, put on sackcloth and ashes, / Put o...

Dreams

By the hut, left by people and heaven, / Where the fence’s black remnants are steeping, / The ragged beggar and black old raven, / Were discussing the dreams of the sleeping. / / The old bird, with commotion’s moans, / Was repeating in hot indecision, ...

Eternal

I’m in the days’ embracing limits, / Where even skies are ever gray, / Look through the ages, live in minutes, / And wait for Holy Saturday; / / The end of soul’s aimless travels, / Of lucks and troubles peaceful end. / O, come, my day when I’ll be able / T...