• Язык:
    Венгерский (Magyarul)
Источник:
  • Baka István Alapítvány

Ádám álma

Сон Адама

Daloktól, tánctól elfáradva Ádám
Elszunnyadt s éppen a Tudás Fája alatt,
Fölötte csillagok gyúlnak, sugárzanak,
És lila árny fut át a rét virányán,
És alvó lelke száll smaragdmezõk felett,
De baljóslatú és zord álom lepte meg.

Azt látja: lángolón az angyal kardja
Õt és a kedvesét bökdösve ûzi ki
Az édenbõl oda, hol hóvihar süvít,
Hol semmi sincs, mi testüket takarja…
Akár az állatok, tákolják vackukat,
S táplálékot nekik bunkó s parittya ad.

Betegség s munka otthona… De itten
A kedvesével õ elõször egyesül.
Éváé — anyai öröm s kínok, ha szül,
Övé — az ásó megmûvelni mindent.
A Föld szolgáiként, durvák, de szépek õk:
Zárt ajkak s összevont-komor szemöldökök.

Ímé, új emberek… az ajkuk élesebb,
Nem csillog a szemük, nevetni egy se tud,
Káin vadász, erõs, — a vad hiába fut,
És Ábel olivát és mézet gyûjtöget.
De nékik az atya parancsa mit sem ér,
S rettegve bújik a testvérgyilkos fivér.

Ádám sok mindent lát megzavarodva:
Lélekölõ, szilaj kicsapongásokat,
Biztos hajót keres, mely menedéket ad,
S épít megint, magát megmakacsolva,
A lomha pór s lovas, ki vérszomjjal teli…
De szõlõskertjeit az Úr védelmezi.

Zablát vetett a féktelen folyókra,
És egyensúlyra lelt az éber gondolat,
És héjaként lebeg a felhõs ég alatt,
A lomha föld érckincsét elrabolja,
Békében-csöndesen könyvtárak õrizik
A költõk énekét s hitek rejtélyeit.

S varázsos éjeken, hozzá leszállva
Magukhoz ölelik a légi szilfidek,
S megbántott elemi és csillagszellemek
Szolgálják õt, bosszúra vágyva.
S napos sziklák felé, örvénylõ áron át,
Vonszolják delfinek törékeny csolnakát.

És vonzza õt a víg s veszélyes játék,
Hajózni s lelni új, csodás országokat,
Bejárni, esztelen, farkascsapásokat,
S a síkot látni hegycsúcsokra hág még,
Hol szûk ösvényeken a kecske mélybe hull,
Elébe illatos, rõt rózsaszál konyul.

Szereti, ha szobornak szánva vágják
Vésõk sikongva szét a márványtömböket,
S a rózsás-szûzies hajnali hideget,
S az ifjú nõi arc szelíd oválját, -
S szereti, ha a vásznon futkosó ecset
Nyomában a világ is lágyabb, fényesebb.

Elfárad — s ekkor föltekint az égre,
Szentségtelen s vak az ember tekintete:
Ott, amit alkotott örökre istene,
Ragyog a csillagsátor tiszta fénye.
Szentséges éjeken megbékélt és nyugodt,
És térdet hajt, mivel az Úrról álmodott.

Fényes vendégként gondolatra, újra,
Vár egyre — küldje már a rózsás messzeség!
S velük, mint új csillagrajok, kigyúl a még
Nem ismert eszmék szenvedélye, búja,
A mûvészet bukott álmok, szent borzadály,
Elõérzet, mitõl a szív sajogva fáj.

S Isten játékszere, a jámbor Éva,
Valaha gyermek és hajnalfény valaha,
Most nõstény tigris, és baljósan villan a
Gyöngysor nyakán; nincs pajkosság, se tréfa;
Vihar, vér, szenvedély elõhirnöke lett,
Kéjt adva is kevély, ki koldussá tehet.

Enged a szem arany káprázatának,
De az aranyban éj erõi rejlenek,
Elõidézik a szentségtöréseket,
Méreggel töltve testvéri kupákat,
Jól egyik sem lakat, csak kínoz és kacag,
Üvöltést és nyögést, dühöt tanítva csak.

A férfi küzd vele. Most kígyó-aljas,
Behálózta a nõt csábításaival.
Ím, Éva — romlott nõ, aki magára vall,
Ím, Éva, — szent, jámbor szemû, nyugalmas.
Hol hold leánya õ, hol földi, idelenn,
De mindig s mindenütt idegen, idegen.

És végül már oly végtelen kifáradt,
Fáradt nevetni és zokogni céltalan,
Mint hattyúraj, a sok-sok század úgy suhan,
Se dal, se játék, rég fülét bezárta;
Nyugodtan s komoran márvány sziklákra állt,
S fáradtak istenét, szólítja a Halált:

«Tudd meg tõlem, te Áldott, mit szeretnék:
A föld síkságain, a földi tengeren,
És alkonypíru, bús, elárvult szívemen
Hintsd pusztuláshozó italodat szét!
Õrültség, félelem — harcoltam véletek.
Hadd légyen újra por, ki porból vétetett!»

S bíborszín csóváját lengetve lassan,
A föld felé kék üstökös közeledett,
S megfájdult a szeme Ádámnak, s megijedt,
S agyában nõtt a dörgés szakadatlan.
Forgott elõtte lángörvényü förgeteg,
Megrándult, fölkiáltott… és felébredett.

Jobbra a Tigris tajtékzik ragyogva,
Balra a zöldes Eufrátész kanyarog,
A völgy ezüstösen tündöklik és ragyog,
Játékra csábít, árnyas zátonyokra,
És a tavaszi kertbõl Éva hívja õt:
«Fölébredtél megint… Ádám, úgy örülök!»


Другие переводы:


А вот еще:

Thoughts

They have crowded around me - why? - like thieves / in the dark, in the quiet suburban dark. / Like sinister hawks, like sullen hawks, / they have come for some cruel vengeance. / / Hope left. Dream ran. / Anxiety pried open my eyes / and as though on a ghostly slate / I read my wor...

A Ballad

Lucifer my friend gave me five horses / and one gold ruby ring, / for me to go down, down into the ground, / for me to see the sky's young face. / / My horses beat their hooves, snorted, begged / to gallop like birds all over the earth, / and I believed the sun's light burned for me, ...

The Turkey

In the morning of my unsure memory / I recall a many-coloured meadow, / where ruled a haughty / turkey, adored by me. / / He was malicious and free, / his beak crimson as fire / and he was sharply scornful / of my four years. / / Neither chocolate, nor caramels, / nor pineapp...

The palm groves and the aloe thickets…

The palm groves and the aloe thickets, / a silvery, matt stream, / the sky is infinitely blue, / the sky is gold from rays. / / What more do you want, heart? / Is happiness a fable or a lie? / Why do you give yourself up submissively / to another faith temptations? / / Do you w...

The Giraffe

O, the look in your eyes this morning is more than usually sad, / With your little arms wrapped round your knees and body bent in half. / Let me tell you a story: far, far away, on the distant shores of Lake Chad, / There roams a most majestic giraffe / / Blessed with a handsome build and...

A Ballad

My friend, Lucifer gave five horses to me, / And a radiant ruby-stone beautiful ring, / So that I could go down to marvelous caves, / And could see there heaven's celestial face. / / Snorted horses, and zealous, they hoofed, and they begged / To race over and over the space of the earth...