• Язык:
    Венгерский (Magyarul)
Источник:
  • Baka István Alapítvány

Ádám álma

Сон Адама

Daloktól, tánctól elfáradva Ádám
Elszunnyadt s éppen a Tudás Fája alatt,
Fölötte csillagok gyúlnak, sugárzanak,
És lila árny fut át a rét virányán,
És alvó lelke száll smaragdmezõk felett,
De baljóslatú és zord álom lepte meg.

Azt látja: lángolón az angyal kardja
Õt és a kedvesét bökdösve ûzi ki
Az édenbõl oda, hol hóvihar süvít,
Hol semmi sincs, mi testüket takarja…
Akár az állatok, tákolják vackukat,
S táplálékot nekik bunkó s parittya ad.

Betegség s munka otthona… De itten
A kedvesével õ elõször egyesül.
Éváé — anyai öröm s kínok, ha szül,
Övé — az ásó megmûvelni mindent.
A Föld szolgáiként, durvák, de szépek õk:
Zárt ajkak s összevont-komor szemöldökök.

Ímé, új emberek… az ajkuk élesebb,
Nem csillog a szemük, nevetni egy se tud,
Káin vadász, erõs, — a vad hiába fut,
És Ábel olivát és mézet gyûjtöget.
De nékik az atya parancsa mit sem ér,
S rettegve bújik a testvérgyilkos fivér.

Ádám sok mindent lát megzavarodva:
Lélekölõ, szilaj kicsapongásokat,
Biztos hajót keres, mely menedéket ad,
S épít megint, magát megmakacsolva,
A lomha pór s lovas, ki vérszomjjal teli…
De szõlõskertjeit az Úr védelmezi.

Zablát vetett a féktelen folyókra,
És egyensúlyra lelt az éber gondolat,
És héjaként lebeg a felhõs ég alatt,
A lomha föld érckincsét elrabolja,
Békében-csöndesen könyvtárak õrizik
A költõk énekét s hitek rejtélyeit.

S varázsos éjeken, hozzá leszállva
Magukhoz ölelik a légi szilfidek,
S megbántott elemi és csillagszellemek
Szolgálják õt, bosszúra vágyva.
S napos sziklák felé, örvénylõ áron át,
Vonszolják delfinek törékeny csolnakát.

És vonzza õt a víg s veszélyes játék,
Hajózni s lelni új, csodás országokat,
Bejárni, esztelen, farkascsapásokat,
S a síkot látni hegycsúcsokra hág még,
Hol szûk ösvényeken a kecske mélybe hull,
Elébe illatos, rõt rózsaszál konyul.

Szereti, ha szobornak szánva vágják
Vésõk sikongva szét a márványtömböket,
S a rózsás-szûzies hajnali hideget,
S az ifjú nõi arc szelíd oválját, -
S szereti, ha a vásznon futkosó ecset
Nyomában a világ is lágyabb, fényesebb.

Elfárad — s ekkor föltekint az égre,
Szentségtelen s vak az ember tekintete:
Ott, amit alkotott örökre istene,
Ragyog a csillagsátor tiszta fénye.
Szentséges éjeken megbékélt és nyugodt,
És térdet hajt, mivel az Úrról álmodott.

Fényes vendégként gondolatra, újra,
Vár egyre — küldje már a rózsás messzeség!
S velük, mint új csillagrajok, kigyúl a még
Nem ismert eszmék szenvedélye, búja,
A mûvészet bukott álmok, szent borzadály,
Elõérzet, mitõl a szív sajogva fáj.

S Isten játékszere, a jámbor Éva,
Valaha gyermek és hajnalfény valaha,
Most nõstény tigris, és baljósan villan a
Gyöngysor nyakán; nincs pajkosság, se tréfa;
Vihar, vér, szenvedély elõhirnöke lett,
Kéjt adva is kevély, ki koldussá tehet.

Enged a szem arany káprázatának,
De az aranyban éj erõi rejlenek,
Elõidézik a szentségtöréseket,
Méreggel töltve testvéri kupákat,
Jól egyik sem lakat, csak kínoz és kacag,
Üvöltést és nyögést, dühöt tanítva csak.

A férfi küzd vele. Most kígyó-aljas,
Behálózta a nõt csábításaival.
Ím, Éva — romlott nõ, aki magára vall,
Ím, Éva, — szent, jámbor szemû, nyugalmas.
Hol hold leánya õ, hol földi, idelenn,
De mindig s mindenütt idegen, idegen.

És végül már oly végtelen kifáradt,
Fáradt nevetni és zokogni céltalan,
Mint hattyúraj, a sok-sok század úgy suhan,
Se dal, se játék, rég fülét bezárta;
Nyugodtan s komoran márvány sziklákra állt,
S fáradtak istenét, szólítja a Halált:

«Tudd meg tõlem, te Áldott, mit szeretnék:
A föld síkságain, a földi tengeren,
És alkonypíru, bús, elárvult szívemen
Hintsd pusztuláshozó italodat szét!
Õrültség, félelem — harcoltam véletek.
Hadd légyen újra por, ki porból vétetett!»

S bíborszín csóváját lengetve lassan,
A föld felé kék üstökös közeledett,
S megfájdult a szeme Ádámnak, s megijedt,
S agyában nõtt a dörgés szakadatlan.
Forgott elõtte lángörvényü förgeteg,
Megrándult, fölkiáltott… és felébredett.

Jobbra a Tigris tajtékzik ragyogva,
Balra a zöldes Eufrátész kanyarog,
A völgy ezüstösen tündöklik és ragyog,
Játékra csábít, árnyas zátonyokra,
És a tavaszi kertbõl Éva hívja õt:
«Fölébredtél megint… Ádám, úgy örülök!»


Другие переводы:


А вот еще:

Comfort

The one, who lies in a grave, / Hears wondrous jingling / And can feel the scent / Of the whitest lily. / / The one, who lies in a grave / Sees the light eternal, / Angels’ snow-white shade, / Their feathers’ murmur. / / There, you are dying / And your hands are c...

Remember the palace of giants…

Remember the palace of giants, / The pool, full of silvery fish, / Alleys of planes, the highest, / And keeps made of huge stone bricks; / / As my golden horse at the towers / Was prancing, so proud and strong, / And gems decorated his harness / In patterns of delicate work. / / ...

The ship

"What d' you see in my eyes, slightly sparkling, / In my look, hazed with opaque mist?" / "There I saw the sea's deepest darkness / With a big sunken beautiful ship. / / That fine ship... More glorious and braver / None had seen over deep of the sea. / Its high masts under windbreath ...

A fragment of «Tale of Kings»

Once a dark horseman oh a black horse came / He was clad in a black velvet cloak, full of pride. / And his look was so dreadful, as a town aflame, / And so glaring as a flash in the night. / / Curly hair upon shoulders like serpents did twist, / And his voice was a song of the earth and...

Giraffe

Today, I can see that your glance is especially sad, / And hands are especially thin and the hair if up fluff. / Hey, listen, as far as in Africa, down at lake Chad / Is walking a graceful Giraffe. / / He's owing that elegance, slender and languor he is, / Such beautiful patterns are sh...

The Gates of Paradise

There are no seven diamond seals to close / the eternal gates of God's great paradise / it has no tempting charms, no beckoning glow / and to the people remains unrecognized. / / a doorway in a wall long since forsaken / a mass of stones and moss and nothing more. / nearby, a beggar, ...