A Vénusz messzi csillagán
A Vénusz messzi csillagán a
Nap is aranylóbb, fényesebb,
Vénuszon a vénuszi fáknak
Levelei is kékesek.
A gejzirek s a vízesések,
A zúgva áradó folyók
Szabadságról dalolnak délben,
S éjjel mind lámpaként ragyog.
A Vénuszon nem hangzanak vad
Parancsok és bántó szavak,
A Vénuszon az angyalok csak
Magánhangzókkal szólanak.
Ha azt mondják «eá» vagy «ée» —
Az az öröm ígérete,
«Uó», «aó» — az õsi éden
Aranyló emlékezete.
A Vénuszon, a Vénuszon nem
Fojtogató kín a halál.
Aki meghal a Vénuszon, fenn,
Mint könnyû légi pára, száll.
S arany füstök kószálnak égkék
Sátrak között, hol éj suhan,
Vagy felkeresik, aki él még,
Zarándokokként, boldogan.
Перевод стихотворения Николая Гумилёва «На далекой звезде Венере…» на венгерский язык.