Kéе Ádám
Два Адама
Furcsa szavak nekem — «én egyedül»,
Egy Ádám kívül van, egy meg belül.
Az égi szerelemrõl verset költve,
A külsõm épp szemet vetett a nõre.
S a belsõ ellenségként lesi csak,
Örökké gyötri õt a bús harag.
És ha a külsõ furfangos beszéddel,
Gyöngéd mosollyal és gyöngéd szemével
Az asszonynál viszonzásra talál,
Tiltakozik a belsõ: «Az nem áll!
Tán nem tudod, mily kék az ég feletted,
Víg kedved tágas pusztákon keressed!
S hogy egy másik, csodás, szeretve már,
Angyal-csapásokon jöttödre vár?»
De ha a külsõ csak szaval hiába,
S a nõnek nem kell vallomás, találka,
S nem kíván verset, sem tüzes szemet —
Dühöng a belsõ: «Elõször esett,
Hogy megtaláltuk, kivel mind a ketten
Oly boldogok lehetnénk, mint a mennyben.
Te balfácán!» A világ útjain
Civódva jár Pierrot s Harlequin.