Niger
Нигер
Térképemen én az unalomból rajzolt
Hosszúsági-szélességi hálózat alatt
Észreveszem, ahogy sötéten kanyargón
Szõlõvesszõként göcsörtös, kék vonal halad.
És a városok körötte: mind szõlõszem,
Bussza is és Homba és Timbuktu, a király,
Már hangzásuk is napfényes énelõttem,
Mintha dob dübögne, s álmom éled, visszaszáll.
De nem hiszem, hogy a mappa igazít el,
Hiszen az ostobaságnak is határa van!
Odaírták: Niger… Ó, királyi Niger,
Hogy sérthettek meg az emberek ily súlyosan!
Hol fenséges tengerként folysz át Szudánon,
Hol ragadozó homokkal vívod harcaid,
És mikor már közeledsz az óceánhoz,
Közepedrõl már nem láthatók a partjaid.
Rózsaszín pofái vízilovaidnak
Olyanok, akár cölöpre épült csoda-híd,
S a hajócsavarokat is széttörik vad
Krokodiljaid hatalmas farkcsapásai.
Ó, Niger terólad készítek másfajta,
Sosemvolt térképet, melynek örülhet a szem,
Helyezek a gyöngéd, zöldellõ atlaszra
Szalagot, aranybrokátból szabva, szélesen.
Vérszín rubinokat teszek alul, balra —
Ez a fémbõl öntött, furcsa istenek hona.
Emberkoponyákkal s elefántagyarral
Ki ásta el õket Benin horhosaiba?
Szokoto bozótosára, kissé jobbra,
Az atlaszra óriási smaragdot rakok, —
Gazdagok a falvak itt, vadászni jó, s a
Népük, mint madár, dalol, mind vígak, szabadok.
Arrébb halovány opált, amelyben titkok
Rejlenek, kék és piros lángok villódzanak,
S felidézi nékem a szongáji síkot
S a szongáji szultán házát: agyagfalakat.
És csodás gyöngyszemmel jelölöm meg
Timbuktut, fehér tetõk tündöklõ városát,
Meghökkenve száll a kánya is fölötte,
Látva sivatag szivében mimózák hadát.
Látva sok-sok barna, vesszõkarcsú lányát
(Balzsamoknál részegítõbb a leheletük),
S szökõkútjait s piros rózsák virágát, —
Költõiskolák a mestert övezik velük.
Afrika szive daloktól, lángolástól
Eleven, s tudom, ha olykor az ember fia
Álmokat lát, amilyent sohase máskor,
A te szeled hozta Õket hozzánk, Afrika.