• Язык:
    Венгерский (Magyarul)
Источник:
  • Baka István Alapítvány

Vörös-tenger

Красное море

Szervusz, Vörös-tenger, te cápa-halleves,
Néger nép kádja, üst, se vas, se réz — homok!
A zátonyaidon se moha lengedez, —
Virágzó mészkövek, akár kõkaktuszok.

Szigeteid napizzitotta fövenyén,
Miket az éjjeli dagály is elhagyott,
Haldoklik búsan a sok-sok tengeri rém:
Tritónok, kardhalak s nyolckaru polipok.

Pirógák százai úsznak ki Afrika
Partjairól, hogy gyöngyöket halásszanak,
S arab partok felõl keletre hajtja a
Lélekvesztõket a felukkák vad hada.

Láncokba verve áll, ha négert fognak el,
Rabszolgapiacon, megverve, véresen,
De az arab, ha õt gyõzik le, sírra lel
Rõtsárga-sáros és forrongó mélyeden.

Mint lurkók közt tanár, halad a csónakok
Között egy óceánjáró fenségesen,
S hófúvást játszanak a fölkevert habok,
S vörös rózsák s fehér jég a fedélzeten.

Fölötte nincs erõd: vihart kavarsz talán,
Hullámokat emelsz, mint kristályhegyeket,
Cigarettára gyújt, sóhajt a kapitány:
«Na, végre frissülés! Untam a meleget!»

A vízbõl szállva fel, akár szitakötõk,
Csillognak az aranyszín repülõhalak,
A sarló-alakú földnyelv-föveny fölött
A színek zöldbe és pirosba játszanak.

Ragyog a levegõ, tüzek villódzanak,
S úgy néz a nap le, mint a mesék madara:
«Tenger, te nappal is csodák csodája vagy,
De éjjel kétszeres káprázatú csoda!»

Felhõkként siklanak párák a víz felett,
Villannak éjsötét hablányok árnyai,
Kigyúlnak idegen csillagképek: kereszt,
Szekerce, égi kert gyémántvirágai.

S mint bengáli tüzek, vibrálni kezdenek
Varázsos-bûvösen hullámzó árjaid,
Szikrák és sugarak — tán megirigyeled
S újrateremted a mennybolt csillagait?

S mikor felszáll a hold, s tündöklik a zenit,
És erdõillatot sodor felénk a szél,
Szueztõl kezdve már Bab-el Mandebig
Felszíned, mint eolhárfán a húr, zenél.

Akármily meredek, a parton ott tolong,
S hallgat hullámmorajt csordányi elefánt,
Cápáktól félnek, ám — habár fogyó a hold
Beléd gázolnak a tükörképe után.

És egyetlen valál a tengerek közül,
Kiben beteljesült a zordon égi szó —
Szétváltál, s mint szilárd fal, álltál kétfelöl,
Míg átkelt Mózes, és meghalt a Fáraó.


Другие переводы:

  • Английский
    Алла Бураго, Бартон Раффел
    The Red Sea

А вот еще:

Remember the palace of giants…

Remember the palace of giants, / The pool, full of silvery fish, / Alleys of planes, the highest, / And keeps made of huge stone bricks; / / As my golden horse at the towers / Was prancing, so proud and strong, / And gems decorated his harness / In patterns of delicate work. / / ...

The ship

"What d' you see in my eyes, slightly sparkling, / In my look, hazed with opaque mist?" / "There I saw the sea's deepest darkness / With a big sunken beautiful ship. / / That fine ship... More glorious and braver / None had seen over deep of the sea. / Its high masts under windbreath ...

A fragment of «Tale of Kings»

Once a dark horseman oh a black horse came / He was clad in a black velvet cloak, full of pride. / And his look was so dreadful, as a town aflame, / And so glaring as a flash in the night. / / Curly hair upon shoulders like serpents did twist, / And his voice was a song of the earth and...

Giraffe

Today, I can see that your glance is especially sad, / And hands are especially thin and the hair if up fluff. / Hey, listen, as far as in Africa, down at lake Chad / Is walking a graceful Giraffe. / / He's owing that elegance, slender and languor he is, / Such beautiful patterns are sh...

The Gates of Paradise

There are no seven diamond seals to close / the eternal gates of God's great paradise / it has no tempting charms, no beckoning glow / and to the people remains unrecognized. / / a doorway in a wall long since forsaken / a mass of stones and moss and nothing more. / nearby, a beggar, ...

A portrait of a man

His eyes are lightless underground lakes, / Abandoned castles of the ancient kings. / Marked with the sign of the eternal shame / Of that, the Other One, he never speaks. / The deepest wound, his mouth, dark and purple, / Made with a blade borne of the deadly poison; / And it is sad and ...